Morvai Krisztina

Budapesten születtem 1963. június 22-én. Apai ágon Sopronkövesdről származom, felmenőim gazdálkodók, azaz parasztemberek voltak, apám „első generációs értelmiségi”, közgazdász végzettségű. Az 1956. évi forradalomig egy vállalatnál, majd azt követően kisiparosként dolgozott. Anyai ágon debreceni, illetve hajdúsámsoni vagyok, azon a környéken szolgált görög katolikus papként a nagypapám. Édesanyám „topmodell”, manöken volt harminc éven át. Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumában érettségiztem, majd az ELTE Állam és Jogtudományi Karán szereztem jogász diplomát. Bírói szakvizsgám, valamint LL. M (Master of Law) és Ph.D (régi fogalmak szerint kandidátus) tudományos fokozatom van. Az előbbit a Londoni Egyetem King’s College-ban szereztem, ahol egy éven át tanultam összehasonlító jogi tárgyakat. Külföldi tapasztalatot szereztem még az Egyesült Államokban, ahol egy éven át tanítottam Fulbright-vendégoktatóként, illetve Strassbourgban, ahol az Európai Emberi Jogi Bizottság (jelenleg Bíróság) jogásza voltam. Négy éven át dolgoztam független ENSZ-szakértőként. Fő szakterületeim a büntetőjog, bűnügyi tudományok és az emberi jogok. Az egyik legfontosabb küldetés volt az életemben, hogy a 2006. őszi magyarországi tömeges rendőri brutalitások és egyéb súlyos emberi jogi jogsértések kivizsgálására hat kiváló kollégámmal együtt megalapítottam a Civil Jogász Bizottságot, amelynek könyv formájában is kapható jelentése fontos forrása az igazság kiderítésének mind a közvélemény, a sajtó, mind a hatóságok számára. Nemrég jelent meg Kovács Zsolttal közösen írott szakmai önéletrajzom Magunkfajták címen, a Kairosz Kiadó gondozásában, amelyből életem számos más részlete is megismerhető. A kötet tartalmazza több nyílt levelemet is. Most a Magunkfajták második részén dolgozom, amelyben meg szeretném ismertetni a magyar embereket, választópolgárokat a hazánk sorsának jobbra fordításával kapcsolatos elképzeléseimmel. Alapelvem, hogy úgy kell írni és beszélni, hogy a mondanivaló a kevésbé iskolázott emberek számára is világos legyen. Éppen ezért bízom benne, hogy a könyvet olyanok is elolvassák majd, akik eddig idegenkedtek a közéleti, politikai kérdésektől, de az egyszerűbb, egyenesebb megfogalmazással segítőjükké válhatok a legfontosabb összefüggések megismerésében. Célom, hogy a magyar emberek végre ne csak elszenvedőivé, hanem alakítóivá váljanak az ország sorsának. Hiszem, hogy a kivételezett, milliárdos, szűk hatalmi elit helyett végre a „rendszerváltás” eddigi veszteseinek, a munkásembereknek, a parasztoknak, a magyar kis- és középvállalkozóknak, valamint az értékes és tisztességes munkát végző többi csoportnak – a tűzoltótól a pedagógusig – kell meghatároznia, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, s a választott politikusok feladata ezen emberek akaratának meghallgatása, kifejezése és végrehajtása. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Jobbik európai parlamenti képviselőjelölt-listáját vezethetem. A most készülő könyv reményeim szerint eligazítást ad a választóknak arról, hogy milyen értékeket, elveket képviselek Magyarországon, és képviselnék – a bizalmukból – az Európai Unióban. Szeretném még megemlíteni, hogy istenhívő, római katolikus vallású vagyok. Hiszek abban, hogy minden egyes ember méltósággal rendelkező személy, aki valamilyen küldetéssel született erre a világra, s életének célja van, valahonnan valahová tart. A közösség, a társadalom és az állam fő feladata, hogy az embert e küldetése beteljesítésében támogassa. Azt tapasztalom, hogy ma pénz- és profitközpontú gondolkodás uralkodik a világban, amely mindig mindenről azt kérdezi: „mennyi pénzt, mennyi hasznot hoz?” Ezt kellene felváltania az emberközpontú gondolkodásnak, amely viszont azt kérdezi: „mi a jó az embereknek? milyen döntés az, ami az emberek javát szolgálja az adott helyzetben?” Komolyan veszem, és nap mint nap emlékszem rá, hogy jogászként az igazságra esküdtem. Meggyőződésem, hogy az igazság keresésének és az igazságosságnak mint értéknek a politikai, gazdasági és egyéb közösségi döntéseknek is vezérelvévé kell válnia. Nagyon büszke vagyok három remek lánygyermekemre, a 18 éves Lilire és a 10 éves ikerlányokra, Verára és Sárára.

Idézetek

2007.07.19

Szeptember-októberben a liberálisok elszalasztották, hogy kiálljanak az emberi jogok védelme mellett. Ha megteszik, most joggal tiltakozhatnának az intolerancia ellen. Most azok az SZDSZ-es vezetők tiltakoznak a leghangosabban, akik szerint tavaly minden rendben volt

2000.05.12 felszólalás a Perspektívák egy tágrazárt társadalomban c. konferencián

És ami még ebben az oviban fantasztikus volt: a lányom Grace nevű barátnője egyszercsak fölugrott az asztalra, és büszkén kijelentette a csoportnak: „nekem két mamám van!". Kérdőn néztem az óvónénire, aki azt mondta: „mi szeretjük a másságot”. Grace mamái történetesen leszbikusok voltak, tehát őt valóban két anya nevelte. Erre viszont az én lányom nem tudott mit lépni, és olyan féltékeny lett, hogy ő is felugrott az asztalra, ahol azt mondta: „nekem pedig három anyukám van, kettőt otthagytam Budapesten, azért találkoztok csak eggyel.” Ez az óvoda, az álmom.